Álom és ébredés

Ma éjjel ismét a gyermekeim édesapjáról álmodtam. Atléta volt rajta, amúgy otthoniasan, mint rég. Borostás volt. Arra emlékszem, hogy jó volt a közelében lenni. Jó volt rádöbbenni, hogy mégis él: egyszer csak bekattant, hogy "Úr Isten, én azt álmodtam, hogy meghalt! És álmomban én sokat, nagyon sokat sírtam!" Aztán: "De hiszen ez csak álom volt! Mégis él!"

Aztán felébredtem.... Hajnali három óra volt... Nem tudtam visszaaludni...